Legboldogabb perce volt életünknek, mikor csendben össze ért a szánk, égő tüzet láttam én szemedben, és a magány csendje vigyázott ránk.
Ha a puszi vízcsepp egy egész tengert, ha az ölelés falevél egy erdőt, ha a szeretet örök az örökkévalóságot küldöm Neked.
Halkan kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon, dörög, s villámlik, háborog az ég, nem tudom, meddig bírom nélküled még!
Szeretnék nevetni szívből ölelni, pici szádra csókot lehelni. Minden reggel melletted ébredni s édes csókokkal álmodból kelteni.
Nem érhetek hozzád, nem fekhetek melléd. Nem súghatom oda, csókolj mert kell még! Te vagy az én legszebb örömöm! S ha veled álmodom azt is köszönöm!
Úgy szeretnék sokszor vándorfelhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat.
Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár a puszi
Úgy szeretnék néha vándor felhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat.
Kis pillangó száll most az éjben, minden ember szemére álmot hoz szépen. Elküldtem hát hozzád adja át a csókom, igy csukódjon le a szemed, ajkammal ajkadon.
Csókod festi kékre az eget, szemed színétõl zöldülnek a fák nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ.
Szeretlek mert szeretlek, pici szádat szeretem, rajta a számat szeretem.